Genetikai kockázati tényezők és komplex jellemvonások

Egyik fajta sem tekinthető általában egészségesebbnek, mint a másik. Beteg gének megtalálhatóak véletlenszerűen keresztezett macskáknál is (házimacskák), de az alacsony beltenyésztésre való törekvés, csökkenti a genetikai betegségek megjelenésének előfordulását. Azonban, a recesszív vagy domináns betegségeknél, melyek nem okoznak korai klinikai megjelenést, csak később évek múltán alakulnak ki, és példaképpen tesztekkel sem szűrhetők, a tenyésztőnek egyetlen lehetősége marad. Az általa tenyésztett utódok folyamatosa utókövetése és a gazdik lelkiismeretessége, hogy egészségügyi probléma esetén tudatják a betegséget az állat tenyésztőjével is.  

Tenyésztés egyéb patológiás hatásai:

A rövidített koponya és orr által összeszűkült könnycsatornák okozzák a perzsáknál a könnyező szemet, gyakran aszimmetrikus koponya és rossz harapás kíséretében. A finom, és elegáns struktúrájú Abesszin és Sziámi macskáknál súlyosbodik a patella ficam. A legnagyobb testű fajtánál, a Maine Coonnál gyakori a csípő ízület diszpláziája, ahogyan a nagytestű kutyáknál is. Valószínű, hogy ezek az összetett  problémák genetikai háttérrel is rendelkezhetnek, de a gének számának és hatásának meghatározása bonyolult. Itt külön szeretnék említést tenni a macskák csípő ízületi diszplázia szűréséről. A tudomány jelen állása szerint, genetikai szűrés nem létezik erre a betegségre csak röntgen vizsgálat. Ami szintén nem ad semmiféle biztonságot a tenyésztő számára mivel egyelőre ismeretlen,  „sok gén” mutációja alakítja ki ezt a betegséget így 2 negatív röntgennel rendelkező macskának is lehet diszplázia beteg utódja. Sajnos az 5 generációs negatívitás sem ad semmiféle „biztonságot”, gyakorlatilag ez esetben is lehet diszplázia beteg az állat utódai között. Ami viszont „bíztató” a macskák esetében, hogy náluk ez a betegség 90%ban nem okoz klinikai tüneteket, ellentétben a kutyákkal. Összegezve, gyakorlatilag szűrhetetlen macskáknál a diszplázia!

Mivel több mutáció additív módon betegséget okozhat, mindegyik mutációról elmondható hogy egy "kockázatot" ruház fel a betegség kialakulására, mely hajlamosítja az egyedeket az egészségügyi problémára.

A hipetrófiás kardiomatiopatia (HCM) genetikai dominánsan öröklődő betegség a macskáknál. 2005-ben Dr. Meurs, Kittleson és kollégái publikálták elsőként, hogy egy DNS változás a szív miozin-kötő C3 proteinjében (MYBPC3) összefüggésben áll a HCM-el Maine Coon macskákban. A DNS mutációt gyakran nevezik A31P-nek, mivel ez a DNS mutáció megváltoztatja a 31-es kódot amiben az alanin prolin aminosavra cserélődik fel. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy nem minden mutációval rendelkező macska lett HCM beteg.

CEP290 PRA mutáció: Abesszin macskáknál késői kialakulási korral rendelkezik, és néhány klinikai betegséggel rendelkező macska is azonosításra került. Néhány piruvát kináz hiánnyal rendelkező macska nagyon enyhe klinikai prezentációval is rendelkezhet. A különböző szőrzet szín gének együttes szerepe gyakran zavarhatja a macskák valós szőrzeti színének meghatározását.

Bizonyos jellemvonásoknál és betegségeknél, még akkor is ha ismert okozati mutációt azonosítottak, az egyednél, nem prezentálja az állapotot. Általában véve, a pontos okokat nem tudjuk miért, ismeretlenek, de más genetikai, biológiai és környezetin interakciók bizonyosan szerepet játszhatnak az általános megjelenésben, és egy egyed egészségében.

A klinikai diagnosztika érzékenysége befolyásolhatja a betegség megjelenésének meghatározását. HCM esetében, echokardiográfia (szívultrahang) az egyik legalaposabb eszköz a betegség korai diagnosztizálására, mely kimutatja már a legenyhébb HCM-es elváltozást is a macskáknál, így számos olyan macskánál is pozitivitást mutathat, akiknél klinikai tünet nincs. A tapasztalat és elfogultság szerepet játszhat a diagnózisban. Értem ez alatt, hogy az állatorvosok többsége nem specializálódott szívultrahangra. Nem ért hozzá, nem tanulta, illetve ha tanulta is, nincs elegendő szakmai tapasztalata a betegség diagnosztizáláshoz. Óvatosnak kell lennünk tehát, a tekintetben, mely állatorvosra bízzuk macskánk ultrahangos diagnosztizálását. Fontos szempont mind ezek mellett a rendelő felszereltsége is, kiváltképpen az, hogy korszerű ultrahangos eszközzel rendelkezzen a rendelő! Legyünk körültekintők, és kizárólag specialistával végeztessük el ezt a vizsgálatot! Azok az állatorvosok, akik nem rendelkeznek ultrahangos vizsgálati szakértelemmel HCM esetében, kevésbé valószínűen tudnak pontos diagnózist nyújtani e betegségekre.

1.      Egyes betegségek lassú progresszióval rendelkezhetnek és nem feltétlenül mutatnak tüneteket az élet későbbi szakaszáig. Az embereknél, MYBPC mutáció miatti HCM egyértelműen olyan betegség, mely lassú progresszióval rendelkezik, és gyakran nem kerül kifejezésre egészen addig, míg az egyén 50 évesnél idősebb kort el nem ér.  Maine Coon macskáknál a HCM az idősebb macskáknál is kifejlődhet, különösen azon macskáknál, melyek heterozigóták a mutációra (a mutáns gén csak egy példányát hordozzák), főleg a nőstényeknél. Ennek oka nagyon egyszerű. A macskák evoluciója sokkal gyorsabb mint nekünk embereké. Gyakran, egy autoszomális domináns betegség súlyosabb lehet, ha a mutáció mind a két példánya jelen van az egyednél, mely a betegség koraibb és súlyosabb megjelenéséhez vezethet, mely úgy tűnik, hogy A31P mutáció esetén is lehetséges. A végleges kor, mikor egy macska egyértelműen HCM-et alakít ki, nem pontosan meghatározható.

2.      Változó megjelenés - A legtöbb jellemvonás és betegség változatos megjelenéssel rendelkezik, mely az egyéntől függ. Például, nem minden kék higító mutációval rendelkező macska rendelkezik azonos kék/szürke színnel. Nyilvánvaló, hogy a háttér genetikai és az egyed környezete befolyásolják a jellemvonások és betegségek általános prezentációját. Így, a prezentáció szintje változhat a bal kamrafal vastagságát illetően HCM-el rendelkező macskáknál. A macskák rendelkezhetnek enyhe, mérsékelt vagy súlyos HCM-el. Csak a súlyos HCM-el rendelkező macskák mutatnak klinikai tüneteket. HCM-el rendelkező macskák "kétes" tartományba eshetek a fal vastagságot illetően, így a véglegesen érintett állapotot nehéz kinyilatkoztatni. Ezek a kétértelmű macskák súlyosabb betegségi állapotba haladhatnak idővel, vagy kétes állapotba, mely súlyosként szolgálhat, ahogy a betegség előrehalad. Néhány PKD-vel rendelkező macska kevés cisztával rendelkezhet, és sosem halad tovább vese elégtelenségre, mások viszony súlyos és gyors betegség progresszióval rendelkezhetnek, és veseelégtelenséggel is néhány éven belül.

3.      Betegség heterogenitás - Gyakran egynél több mutáció található ugyanabban a génben, vagy teljesen különböző géneken elhelyezkedő mutációk, azonos betegséget okozhatnak. A genetikai örökletesség HCM esetén embereknél jól megalapozott, így nincs ok azt gondolni, hogy azonos helyzet nem igaz a macskára is. Jelenleg több mint 1000 mutáció ismert több mint 10 génben, mely HCM-et okoz embereknél. Mindezekből csak két mutáció lett azonosítva, ami HCM-et okoz macskáknál, és  1 db mutáció az A31P mutáció Maine Coon macskáknál, és az R820W mutáció Ragdoll macskáknál, mely szintén betegséget okoz embereknél is. Más macskafajták, beleértve a Bengali, Szibériai, Devon Rex és Szfinx macskákat, házimacskákat, vagy nem rendelkeznek, vagy rendkívül alacsony gyakoriságával rendelkeznek A31P vagy R820W mutációval. Azonban, vannak Maine Coon macskák, melyek olyan HCM-el rendelkeznek, mely nem rendelkezik A31P mutációval, és ezért legalább egy vagy több HCM oknak kell lennie, amit valószínűleg egy másik mutáció okoz, ennél a fajnál.

4.      Genetikai vizsgálatok pontossága - A kutató laboratóriumok különböző módszereket használnak a mutációk vizsgálatára. A genetikai vizsgálatokban lévő hibák pontatlan DNS eredményeket hozhatnak létre, mely a genetikai tesztelés értelmezésének zavarához vezethet. A közvetett DNS szekvenálást tartják az egyik leginkább kidolgozott módszernek, ami az egyik leginkább költséghatékonyabb elemzési módszer is. Mivel DNS primereknek kötődnie kell a DNS szekvenciához  egy specifikus mutációt határolva, más, nem fontos mutációk is lehetnek azon területeken, ahol a primerek kötődnek, mely egyik vagy mindkettő allél megsokszorozódását okozhatja egy adott egyednél. Ezt az állapotot allél lemorzsolódásnak ismerjük, és minden tesztelési laboratórium tisztában van e potenciális hibaforrással a genetikai tesztelés során. Még a közvetlen DNS-szekvenálás is szenvedhet károkat allél-lemorzsolódásból, mivel a gén nagyobb aránya, mely más DNS variánssal is rendelkezik, általában felerősödik, és az allelikus elmorzsolódás kimutatásának magasabb valószínűsége lesz. A laboratóriumok PCR primereket különböző helyekre juttatják az érdekelt mutációt körülvéve, mely gyakran védett információ, annak érdekében, hogy csökkentsék az allelikus lemorzsolódás kockázatát. Így, egyes laboratóriumok jobb vizsgálatokkal rendelkeznek, mint mások, még akkor is, ha azonos vizsgálati módszert végeznek el, és azonos mutációt tesztelnek. Különböző DNS vizsgálati módszereket általában azért fejlesztenek ki, hogy csökkentsék vele a költségeket, és hogy illeszkedjen a laboratóriumi szakértelemhez és műszerekhez. Azonban, néhány vizsgálat általánosságban növekedett teszt hiba kockázattal is rendelkezhet.

Például, egy állatorvos tudni szeretné, hogy egy FIV tesztet SNAP teszt vs. ELISA vs. Western-Blot által van-e végrehajtva, mivel mindegyik módszer különböző érzékenységgel és sajátosságokkal rendelkezik, ez ugyanúgy igaz a DNS tesztelési módszereknél is. Az állatorvosoknak szükségük van a hibák legyőzésére különböző genetikai tesztelési megközelítésekkel, és nem szabad hezitálniuk abban, hogy megkérdezzenek egy tesztelési laboratóriumot a használt módszereiket, érzékenységüket.

5.      Pontatlan klinikai diagnózis - A szív ultrahangos vizsgálata, az echokardiográfia, a leggyakoribb és jelenleg az egyetlen hasznos módszer a szívbetegségek kimutatására macskáknál. Számos tanulmány értékelte a HCM jelenlétét a házi rövidszőrű és Maine Coon macskáknál egyaránt. Nem minden szívbetegség HCM, és még a HCM meghatározását is vitatni lehet. HCM betegség következetes meghatározása, nem minden kardiológus által használt, így némi nehézség áll fent a genetikai teszteredmények korrelálásával ultrahangos jelentést illetően, különösen, ha részletes diagnosztikai kritériumok nincsenek jelen. Értem ez alatt azt is, hogy sajnos az állatorvosok többsége hiába rendelkezik ultrahanggal, vagy nincs elég szakmai gyakorlata (tapasztalata) a betegség pontos diagnosztizálását illetően, vagy annyira korszerűtlen és elavult a diagnosztikai eszköze, hogy teljességgel használhatatlan a szív alapos ultrahangos vizsgálatára! A félre értelmzések az ultrahang vizsgálatokban különböző téves értelmezésekhez vezethet a betegség állapotával.

 

Összességében, az egyetlen módszer a valós kockázat meghatározására, melyet bizonyos mutációk jelentenek, az a macskák folyamatos nyomon követése teljes életük során gyakori diagnosztikai eljárásokkal, összehasonlítva a genetikai vizsgálat eredményeivel. Csak az idő és folytonos nyomon követés segíthetnek meghatározni a valós relatív kockázatot, mely mutációkat közvetít komplex betegségeknél. HCM esetén, számos tanulmány jelzett magasabb vagy alacsonyabb kockázatot macskák különböző populációjában, de egyik sem volt képes a macskák nyomon követésére egész életük  során. Ezek a tanulmányok Fontosak és nagyon értékesek a közösség számára. Más mutációkat is kell találni, és a tenyésztők lelkes együttműködése szükséges a sikeres tanulmányok elvégzéséhez.

0
0
0
s2sdefault
Copyright © 2017 www.macskagenetika.hu Minden jog fenntartva!